Szempillantás

láttalak ma reggel buszra menet.
szívvonalamra írtam a neved.

láttalak megfoghatatlan:
a tested tűzpiros katlan.
jobb szemed jádezöldben ég
bal szemed zafírlángú jég
bús-zöld fűzfalomb a hajad
s szádon vörös almazamat.

nem beszéltél.
rám se néztél.
meg se láttál
csak ott álltál.

tenyerem ráncaiból kikopott a neved
hasonlítasz valakire akit ismerek
annyira hogy egészen elfelejtettelek.

Post-it Amszterdamba

senkim!

vajon leszakítod-e a házakon világító
vörös tulipánokat zöld ízektől megtántorodva

ha elmondom hogy négy hónap után ma

újra veled álmodtam? reménytelen.

legalább hadd

osszam meg veled

rideg testem hamvadó
didergését

a holland-magyar esőben.