Rekviem II.

fura íze van ennek a sötétnek
a fejemnek kemény a föld
ez a csipke meg undorító-szürke.
sok lesz az örökkévalóság
a tükörképemmel együtt
ami a fejem felett nézi
önmagát és álmélkodik.
aztán saját képébe röhög
torz hiányos fogazattal.
a kis férgek is zavarnak a
körmöm alatti vájataikban.
hideg van. biztos északi
fekvésű az öröklakásom.
velem már az élet is kitolt.
ha a halál ilyen remélem csak

álmodom.