Félresikerült koccintás

Tört a pezsgőspohár,
Szilánk szállt a légbe
Lélekbe szúródva,
És az agyba égve.
A pezsgő, mint a vér,
Lassan folyt a földre,
Fényes gyönyörűen,
Mégis meggyötörve.
Arany gondolatok és
Sötét, vad ármány.
Világító mélység,
Fekete szivárvány.
S múlt derengett mélyén
Az elhullott csöppnek,
S hallottam dalait
Az ezerféle csöndnek,
És remegett a benső:
Sebeztek e képek,
Ködben eltűnt álmok,
Eltaposott fészkek.
Majd a csepp nevetett
És átkarolt a mámor,
Tudtam, boldog leszek
Bármikor és bárhol.
Törött üvegpohár,
Új titkok a szélben,
A lélekben szilánk,
De van élet a vérben.