2012. augusztus 26., vasárnap

Első


Édes volt.
Puhán olvadt nyelvemen
Az érzelem, lételem,
Megcsókolt.

Álom volt.
Hogy ott feküdt mellettem,
Megmozdult, és éreztem,
Rám gondolt.

Féltő volt.
Mint gyermeket az anyja,
Úgy ölelt át a karja,
Égőn szólt.

Értem volt.
A levegő, mit szívtunk,
A perc, amiért sírtunk,
Éden volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése