Húg

A fal köztünk állt,
Ő nem tudta, hogy hallom
A meleg szobában,
Ahogy kinn dalol.
Ujjait dermedt
Jégcsapként nyújtogatta,
Ahogy vékony kardigánban állt,
És remegő hangon énekelt.
Az előkertben némán hallgatták
A virágok, s az esőcseppek
Könnyként peregtek le róluk.
Megint mécsest gyújtott,
A láng rázkódva ágaskodott,
És ő úgy énekelt, mintha
Anya altatná gyermekét.
A hangja lágyan, ringatón
szárnyalt s halt el a szélben.
Átjárt a hideg, amit ő érzett,
A szívem csomóba fagyott
És halkan remegett mellkasomban.
Nem hittem, hogy egy gyerek képes így gyászolni.