Mese a néhai színészről, aki előttem állt a diszkontban

Másodszor állt a színpadon. Fiatal volt és gyakorlatlan, gazdag családból származó. És színész. Állítólag. Bár abban a pillanatban nem érezte magát semminek, csak egy kupac szerencsétlen jelmezhalmaznak, akinek a hősszerelmes Romeot kellene alakítania. Azonban elfelejtette a szövegét. Érezte, ahogy az izzadság lefolyik az arcán.

Elképzelte, hogy a nézőtéren már összesúgnak a sznob dámák és üzletember férjeik pökhendien fogják mondogatni előadás után: „eh, ez a darab… kidobott pénz az ilyenre elmenni.” És a kritikusok… A kritikusok még rosszabbakat fognak írni róla, mint az előző alakításáról. Halál, karriervég. Hallotta, hogy a súgó valamit motyog neki, de nem tudott megszólalni.

Haja csapzott volt a verejtéktől. Beletúrt ujjaival, majd kisimította szőke fürtjeit a homlokából, aztán kétségbeesetten a nézőtérre, majd az erkélyen álló színésznőre szegezte tekintetét. A közönség felmorajlott, afféle meglepett-elismerő hangon. Imitt-amott tapsoltak is talán. Ekkor megszólalt Júlia, az előadás pedig rendben folytatódott.

A darab vége után a színház előtt izgatottan suttogó csoportok verődtek össze. Mind az új, fiatal, jóképű, szőke színészről beszéltek, aki ahelyett, hogy szövegét mondta volna, némán játszotta el a szerepet.

A kritikusok dicsérték, csodálták az „ifjú őstehetséget.”

A szerepek, a pénz, a csillogás, a hivatalos felkérések, az interjúk, az újságírók, a fotósok csak úgy özönlöttek a „zseniális fiatal színészhez.” Talán nem meglepő, hogy az összes fotóján a hajába túr. Bizony, ez védjegyévé vált. A fodrászati magazinok címlapjáról mosolygott az emberekre, sőt, saját szalont nyitott, új, kozmetikai cikkeket forgalmazó üzletláncot hozott létre. Mindenki imádta a véletlenül megszülető sztárt.

Azonban egy végzetes napon, miután megmosta haját, belemasszírozta a hajvégeket tápláló balzsamot, leöblítette, hatni hagyott rajta egy gyümölcsös regeneráló és fényesítő pakolást, majd ráfújt egy kis hővédőt és hajfényt, úgy tűnt neki, mintha a homloka gyanúsan a feje tetején kezdődne. És ez napról napra rosszabb lett. Hiába a sikerek: őt is elérte a férfiakat fenyegető kegyetlen rém: a kopaszodás.

Haj nélkül valahogy nem volt olyan sikeres. Valahogy.