"Piano!"

Alig vártalak.
Négy napja nem láttam erős
Szögletes, nehéz testedet,
Meg nem érinthettem kecses
Tömör, hűvös tagjaidat,
Szinte elfelejtettem már
Álmos cserszíned, hó-fogad.
De ma érzem, hogy változol
Kezeim munkája alatt
Megfagyott fából képlékeny,
Forró létanyaggá újra.
Ujjam nyomán morogsz, kacagsz,
Sírsz, visítasz, míg végül egy
Olvadó szívvel megformált
Mollban mindketten felzokogunk.
De kérlek!

Légy csendesebben:
Felébreszted a tagjaimban alvó

szerelmet.